A mai téma Áginak köszönhető. Megmondom őszintén, először nagyon kifogott rajtam. Nem tudtam elképzelni, hogy erre mit fogok tudni majd írni. Várnom is kellett és uralkodnom kellett magamon, hogy ne olvassam el a többi blogger posztját. Aztán eszembe jutott, hogy google a barátunk. Na nem mintha nem tudnám, hogy mi a Z és mondjuk mi az Y generáció (mivel én ide tartozom), csupán jobban utána jártam a dolgoknak, hogy az ismereteim ne csak felületesek legyenek.

A Z és az Y generáció sok dologban különbözik egymástól: például akik 1980 és 1999 között született, ő az utóbbihoz tartozik, míg a Z generáció napjainkban is tart. Egy mégis közös bennük: a technika gyors és dinamikus fejlődése nagyban átszövi őket.

A hasonlóságban is van talán különbség. A Z generáció gyermekei konkrétan beleszületnek a technikába. Minden, ami a korábban születetteknek újdonságként hatott, az számukra már teljesen természetes. Egy Z generációhoz tartozó gyermekek el sem tudnák képzelni, milyen az élet internet nélkül. Olyan természetes számukra ez, mint a légzés.

Pedig el sem tudjátok képzelni, mennyivel jobb volt úgy felnőni, hogy nem a konzolokat nyomkodtuk, hanem a homokozóban játszottunk. Nekünk nem volt ott készen a nagy háló, hogy olyan játékokat szedjünk le, amilyeneket csak akartunk. Sűrűn kölcsönöztem ki a könyvtárból a könyveket, hogy mikor mégsem az udvaron ütöm el az időmet, akkor mégis valami hasznosat csináljak. Pontosan ez az, ami a Z generációra már egyáltalán nem jellemző. Manapság egyre kevesebben veszik elő a könyveket, mondván, hogy ha nincs kép, akkor nem fárasztom a szemem.

Összességében az mondható el, kedves Z generáció, hogy ti már egy fejlettebb világba születtetek. Ez nem feltétlenül rossz, de próbáljátok ki, milyen érzés a könyvek vagy éppen a szabadban szervezett programok által élni. Ne mindig csak a kütyüknek éljetek.

Illetve mivel nem jeleníti meg nálam valamiért a linkeket, ezért külön kiírom őket:
Szilvi, az ötletgazda: http://eletespillecukor.blogspot.hu/
Ági, akinek a témát köszönhetjük: http://csakcsinald.cafeblog.hu/